„A nagy természetnek remek kis ékszere”. Víz és vízpart a tudás-alapú városfejlesztésben

Z. Karvalics László

Absztrakt / abstract


Az ipari korszak szétzúzta az ember és vizes környezete közti szerves kapcsolatot, miközben elképesztő vízmérnöki teljesítménnyel a tavakat, a folyókat, öblöket és kisebb vízfolyásokat az épített világ részévé tette. Az információs társadalomban különleges lehetőségek nyíltak meg, hogy ennek a régvolt egységnek minél több eleme újraéleszthető, újra-felfedezhető és újraalkotható legyen, a vízhez kapcsolódó fejlesztéseket a stratégiai tervezés középpontjába emelve. A tanulmány amellett érvel, hogy a technológiai szempontokon túlmutató komplex irányzatok (a víz- és ivóvíz-infrastruktúra szempontjaira érzékeny városfejlesztésen és a rekreációs és turisztikai célú vízpart-revitalizáción túllépve eljött az ideje az átfogó, a belvárosi miliő-designnal összefonódó víz-központú fejlesztési stratégiáknak. Külföldi legjobb gyakorlatok (Valencia, Kokkedal, Aarhus és mások) mellett a tanulmány magyar települések lehetőségeit is vizsgálja, elsősorban Szeged és Pápateszér példáján, de legfőképp folyamatosan Zalaegerszeget használva példaként, amelynek 1941-ben készült vízközpontú stratégiáját is kiemeli a feledés homályából.

Kulcsszavak


ipari korszak, információs társadalom, víz- és ivóvíz-infrasturktúra szempontjaira érzékeny városfejlesztés, városi vízpart-revitalizáció, víz-központú fejlesztési stratégiák, magyar települések

Teljes szöveg:

PDF


DOI: http://dx.doi.org/10.22503/inftars.XVI.2016.2.3

Copyright (c) 2017 Információs Társadalom

Creative Commons License
Ez a mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.