Megjelent lapunk idei második száma

Az elméleti, illetve áttekintő tanulmányok sorát ezúttal Kékesi Balázs és Farkas Attila Márton írása nyitja. Tanulmányuk célja egyrészt az információs társadalomban egyre nagyobb szerephez jutó képi kommunikáció működésének jobb megértése a siket jelnyelv vizsgálatán keresztül, melyet a megtestesült kogníció hipotézisére építve, a kognitív nyelvészeti megközelítéséből végeznek el. A tanulmány konklúziója szerint, ebből a szemszögből vizsgálva, a siket jelnyelv éppoly komplex és természetes nyelv, mint bármely beszélt nyelv. Az ismertetett eredmények amellett, hogy segíthetik a képi kommunikáció jobb megértését, hozzájárulhatnak a siketekkel szembeni előítéletek felszámolásához is. Lapunk állandó olvasói rendszeresen találkozhatnak a mesterséges intelligencia kérdéseivel foglalkozó írásokkal, míg az előző lapszámunk a játékok kérdéskörét elemezte részletesen. Második tanulmányunkban Bátfai Norbert e két téma ötvözésére vállalkozik, az elméletalkotás (a szerző által a „szubjektivitás elméletének” nevezett gondolat kibontásának) kimondott igényével: alaptézise szerint azért szeretünk játszani, mert – ahogyan a testünknek rendezett bemenetre van szüksége rendezettségének fenntartásához – a lelkünknek (agyi szoftverünknek) megfelelően rendezett bemenetre van szüksége rendezettsége fenntartásához. És mivel ugyanez igaz az emberi kultúrára is, az írás fő megállapítása szerint szükségünk lesz a szervezett oktatás következő lépcsőfokaként olyan személyi tanító ágensekre, amelyek mesterségesen intelligensek, és ott lehetnek minden egyes tanuló ember mellett. Az elméleti írások zárásaként – az emberi kultúrára különböző szegmenseire potenciális hatással levő technológiákat ismertető tanulmányaink sorába illeszkedve – Szűts Zoltán és Yoo Jinil a közelmúltban igen felkapottá váló csevegőrobotok témakörét járják körül, kitérve a chatbotok különböző fajtáira, illetve potenciális felhasználási területeire, nem utolsó sorban pedig azokra kihívásokra, amelyeket a technológiának le kell küzdenie a széles körű elterjedéshez, az első lelkesedési hullám elmúltával.

Az empirikus kutatásokat ismertető tartalmi egységünk első eleme, Dessewffy Tibor, Gurály Sára és Mezei Mikes tanulmányában a kutatási eredmények mellett legalább annyira figyelemre méltó a szerzők által alkalmazott módszertan is, amely egy konkrét példán – a tavalyi év során a Puncs.hu körül kialakult botrányon – keresztül, Luciano Floridi onlife koncepciójának felhasználásával igyekszik hagyományos (survey-adatok) és újszerű (Facebook-aktivitáson alapuló personaelemzés) módszerek ötvözésével megvizsgálni a jelenséggel kapcsolatban véleményt formálók jellemzőit. Tóth János tanulmányában az európai népszavazások tudományos folyóiratokban és a szociális médiában megjelent médiareprezentációinak geográfiai eloszlását vizsgálta a platform-imperializmus értelmezési keretét felhasználva. Eredményei alapján az európai népszavazások médiareprezentációja során alkotott szövegek nyugati vállalatok tulajdonában lévő platformokon jelennek meg, és ezeken keresztül fejtik ki hatásukat mind a tudományos, mind pedig a szociális média platformok esetében. A kutatás egyik fontos, Magyarország szempontjából is releváns megállapítása a közép- és kelet-európai régió zárványosodásáról számol be mind a társszerzői hálózatok, mind a megcélzott folyóiratok és presztízsük tekintetében. Lapszámunk utolsó, nagyobb lélegzetvételű tanulmányában szintén a tudományos publikációk kerülnek elemzésre, Lengyel Péter, Török Éva és Füzesi István a gyöngyöző borokkal kapcsolatban az elmúlt 25 évben megjelent tudományos cikkeket elemezték, egyrészt a leginkább aktív tudományos műhelyekre vonatkozó statisztikák, másrészt pedig a szerzői kapcsolatháló-elemzés módszerével. Munkájuk továbbgondolása jó alap lehet annak feltáráshoz, hogy a témával foglalkozó hazai szerzők hogyan kapcsolódhatnak a nemzetközi tudástermelés hálózataiba, elkerülve a Tóth János tanulmányában is kimutatott elszigetelődést.

Lapszámunkat három, más-más szempontból aktuális recenzióval zárjuk. Mátyus Imre kiváló, már-már önálló tanulmányként is felfogható írása Christopher Tozzi a szabad és nyílt forráskódú szoftverek (FOSS) történetét bemutató, hiánypótló kötetét (For Fun and Profit: A History of Free and Open Source Software Revolution) ismerteti. Z. Karvalics László Angus Deaton – magyarul a tavalyi év során megjelent – A nagy szökés (The great escape) című kötetét mutatja be kritikus szemmel, míg Benkő Lívia Helen Nissenbaum 2009-es könyvéről ír (Privacy in context: technology, policy, and the integrity of social life), melynek aktualitását a jelen bevezető írásával hatályba lépő új európai adatvédelmi szabályozás (GDPR) adja.